Google Föld |  Ingyenes

Akkor szabadföld?

http://m4.hu/error/googlemaps     

Tisztelt Tüntetők!

Kérjük önöket, hogy csendben tüntessenek, mert mi közben dolgoznánk!

Bár ezzel Önök nincsenek tisztában, mivel nem is fontos számukra, de azért megjegyzem, hogy a lakosságnak most van elég baja a 316Ft-os euróval, nem hiányzik senkinek, hogy a kissebbség azokért a jogaikért harcoljon, amiért nem küzdött, nem dolgozott! Erre egyszerüen nincs se idő, se energia. Majd teremtünk munkahelyeket és bebizonyíthatják, hogy mekkora államopolgári érzések vannak még a kezekben!

Gratulálok az Ertéelclub-nak. Belepillantva a győzősóba, elgondolkodtam azon, hogy van már az is bűn, hogy nem kapcsoltam el egyből a csatornáról. Nem kapcsoltam el, hanem 3 percig figyeltem, hogy mi történik benne. A teljesség igénye nélkül: római kirándulás egybekötve a magyarok lejáratásával. Miért kell a megjátszást már olyan magas fokon művelni, hogy az már megdönt minden kultúrális határt. Egy jólmenő cukrászdában miért kell a fagyit az asztalra borogatni, vagy a többi vendéget hangoskodással zavarni?

Ez magyarisztán, 2 milliós nézettséggel.

Idézet:

Ez protekcionizmushoz vezet, mivel ha az ösztönzésre szánt pénzeket nemzeti szinten osztják el, a kormányok természetes törekvése annak biztosítása, hogy e pénzek az adott országban maradjanak, áll Münchau írásában.

::: ::

 http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/02/16/szetveri_a_valsag_az_eurozonat_/

Idézek

Chikán Attila

::: :: :

http://www.168ora.hu/itthon/reform-es-szovetseg-30984.html

Az Ibériai-félszigetre az első cigányok a XV. században érkeztek. A spanyol királyoknak, akárcsak Európa többi országaiban az uralkodóknak, az volt a problémájuk, hogy egy különleges fajta és kulturális közösség különbözőségét, másságát elismerjék. A cigányokkal külön törvények foglalkoztak a Régi Rend, azaz a Habsburg-uralkodók idején, majd a XVIII. században.
Spanyolországban az egyes népeknek megvan az elfogadott elnevezése. Galícia tartomány lakóit gallegóknak, Katalónia polgárait katalánoknak, a Baszkföldön élőket baszkoknak nevezik. „Gitano” alatt spanyol cigányt értenek, a „zingaro” a máshol élő cigányokat jelenti.
A Bourbon-uralkodók a kezdettől fogva elhatározták, hogy nagyobb összetartással és döntésekkel, politikai eszközökkel próbálják megoldani a cigányok problémáját a gazdasági és szociális jegyek figyelembe vételével. A folyamatot már az utolsó monarcha, II. Károly (1665–1701) idején elkezdték.
A XVIII. századra már három korszakot lehet megkülönböztetni az alapján, hogy az uralkodók milyen intézkedéseket tartottak szükségesnek. Az első korszak Bourbon V. Fülöp (1701–[13]–1746) az első, e házból való király uralkodása alatt volt. Olyan intézkedéseket, a király által szentesített gyakorlati rendelkezéseket hoztak 1717–1746 között, amelyben a tiltó rendelkezéseket – a nyelvhasználatot, az öltözködést, a kereskedelmet, az állatok tartását illetően – kombinálták a letelepedést és beolvasztást elősegítő rendeletekkel.
A második korszak VI. Ferdinánd (1746–1759) idejére esik. Ekkor született a Gyakorlati Királyi Intézkedés (Real Pragmatica), amely 1763-ig volt érvényben. A törvény börtönbüntetésre, gályarabságra, fegyvergyári és bányamunkára ítélte a cigányokat. Három hónapban határozta meg a lázadókra, az ellenszegülőkre kiszabható büntetést, ennek értelmében a cigányok ezreit lehetett elzárni.
A harmadik korszak III. Károly nevéhez fűződik. Károly (1758–1788) általános amnesztiát hirdetett meg 1763-ban. IV. Károly idején (1788–1808) pedig Királyi Igazolványt (Real Cédula) bocsátottak ki. A Királyi Rendelet (Real Pragmatica) 1783 szeptemberében kemény büntetéseket helyezett kilátásba a javíthatatlanokkal, a legmegátalkodottabbakkal szemben. A törvény célja az volt, hogy elősegítse, megkönnyítse a cigányok társadalmi beilleszke dését, a letelepedést, a felvételt a céhekbe és a különféle szervezetekbe.
Az uralkodó politikája arra irányult, hogy hatékony ellenőrzést, felügyeletet gyakoroljon. Megtiltották a külsődleges jegyeket: a nyelvet, az öltözködést, a nomád életmódot. Ezzel párhuzamosan asszimilációs eszközöket is alkalmaz tak: letelepítést meghatározott helységekben, előírták a munkavállalást, amnesz tiát adtak mindazoknak akik életmódjukkal felhagytak.
Időnként ellenőrizték a törvények végrehajtását is, az 1717-ben született Pragmaticát 1746-ban, majd újabb királyi rendelet lépett hatályba 1784-ben. V. Fülöp király törvénye, a Real Pragmatica, elődje, II. Károly 1695-ös törvényén alapult. Közzétették Madridban; 9 nappal később a törvény hatályát az egész országra kiterjesztették.
Rendkívül kidolgozott normatívákat követtek. A törvény alkalmazására 30 napot szabtak meg, amelyben a cigányok jegyzékbe vétele szerepelt. Ez a nevet, a családi állapotot, a gyerekek számát és életkorát, a munkahelyet, az életmódot rögzítette. A fegyvereket is listára vették, azt is, hány ló, öszvér vagy más állat van a megkérdezett tulajdonában.
Különleges engedély nélkül nem lehetett elhagyni például Toledót, Segoviát, Cácerest, Córdobát. Később belefoglalták még Seo de Urgelt (Andorra kegy urá nak székhelyét) Tarragonát, és Tortosát, a fővárost, Barcelonát, Sevillát és Zaragozát.
A cigányok hátaslovat nem tarthattak, nem járhattak vásárokba és ünnepségekre, búcsúkra és nem gyakorolhatták a kovácsmesterséget. A rendelet értelmében 30 napon belül el kellett adniuk az állatokat és a fegyvereket, mivel ezek tartása tiltott volt. Ugyancsak nem volt megengedett a cigány nyelv és a „cigányos öltözék” használata sem.
Megelőző intézkedésként fogadták el azt, hogy az ellenszegülő cigányokat 17-60 éves korig több évi gályarabsággal lehetett sújtani, a 14–17 éves korúakat pedig peónként és közmunkásként alkalmazhatták. A nőket akár 100 korbácsütésre is ítélhették... A lőfegyver használata halálbüntetést vonhatott maga után. A törvény azt a személyt, aki a cigányt segíti a szökésben, 6000 dukát pénzbírságra vagy 10 évi gályarabságra ítélhette.
Az 1746-os királyi rendelet meghatározta azokat a városokat, ahol cigányok lakhattak: Sevilla, Granada, Allocete, Valladolid, Barcelona. Az udvarban és Madridban nem lehetett letelepedniük.
A rendelet hatályba lépésére 2 hónapot adtak. A cigánycsaládokat külön regisztrálták, mégpedig férj és feleség, gyermekek, unokák alapján. A cigányok igazolványt kaptak költözködés vagy munkába járás esetére, amely a nevet, a lakhelyet és azt tartalmazta, hogy hány nap szükséges a feladat elvégzésére. Minden főbírónak (corregidor) másolat kellett a kiadott engedélyről.
Az 1749-es királyi rendelkezések.
 
VI. Ferdinánd nagyon szigorú törvénye arról szólt, hogy az összes cigányt életkortól függetlenül börtönbe, fegyvergyárba vagy bányába lehet küldeni. A nagyobb többséget Cartagena, El Ferrol és Cádiz kikötőjébe küldték. A nőket, a kisebb gyerekeket Valenciába, Zaragozába és Sevillába.
Három hónappal később panaszok özöne indult meg. Ennek hatására mentesültek mindazok, akik állandó lakhelyet tudtak igazolni. A főbíróknak módjuk volt arra, hogy külön kezeljék azokat a cigányokat, akik még a törvény kiadása előtt voltak börtönben. Némi pénzt is kaptak, hogy eredeti lakhelyükre visszatérjenek és javaikat is visszakaphatták.
Az 1783-as rendelet nem sokban tért el az előzőektől. Az udvar Madridban, La Granja (Segovia mellett), Aranjuez (Madrid határában) továbbra is tiltott terület volt. A rebelliseknek vasláncot kellett viselni, a visszaeső bűnözőket akár halálbüntetéssel is sújthatták ...
A törvény alapján a cigányokat úgy tekintették, mint akik csavarognak, lopnak, feltűnően rikító az öltözetük és különleges zsargont beszélnek. (A ‘jerga’ halandzsát és hadovát is jelent.) Megtagadták tőlük, hogy népnek vagy nemzetnek (pueblo o nación) tekintsék őket, amelynek saját kultúrája van.
Az érem másik oldala az, hogy a hatóságok igénybe vették a cigányok munkáját, akik kiváló kovácsok, üstfeldolgozók voltak, nagy tehetséget mutattak a zenéhez és a tánchoz. Olyan kisebbség képét mutatták III. Károly törvényei alapján, amely a társadalom és a törvények peremén él, de amelynek voltak lehetőségei gazdasági helyzete javítására. A nagy többségnek még reménye sem volt arra, hogy enyhítsen a helyzetén.
George Borrow: The Gypsies of Spain (London 1843) című könyvét 1932-ben kiadták spanyolul is. A szerző keserű szájízzel jegyzi meg, hogy 50 évvel a törvények közzététele után sok cigány folytatta a nomád életmódját. Nagyon kevés volt köztük, aki rendszeresen dolgozott, állatokat nyírt (főleg birkákat), kovács volt vagy állatkereskedő.
 
Alejandro Vargas Gonzalez: La legislación sobre gitanos en la Espańa de los Borbones (Törvénykezés a cigányokról Spanyolországban a Bourbonok idején). Historia y Vida. Número 357. 1997. december 36–41. p.
 

Sajnálatos esemény történt a hétvégén, ahol szórakozókat támadtak meg. Ilyen és hasonló fogalmazás látott napvilágot. Ez esetben a média és a rendőrség óvakodott a konkrétumok nyilvánosságra hozatalától. Ez talán érthető is akkor, amikor olyan bűncselekményekről van szó, ahol az elkövető(k) kiléte nem ismert, ez esetben viszont nem ez húzódik a háttérben. A közelmúltban több szervezet is kikérte magának, hogy egyből etnikai alapon kezeli a kérdést a rendőrség és a (rágalmazó)valódi információkat hozza a nyílvánosságra a lakosság felé.

De hova ez a nagy érzékenység? Mitől félnek? Az igazságtól rettegnek, vagy hazudik valaki? Ha valahol ferdül az igazság, akkor minden sértett maga tegyen panaszt/feljelentést rágalmazásért, ha pedig fél, akkor meg ne támadással próbáljon meg védekezni. Ez utóbbi a gyenge személyiség védjegye. Szóval a legjobb védekezés a támadás ürügyön már a magyarokat okolják, vádolják és kérdések elé állítják avégett, hogyakik a gyilkosságot elkövették mind magyar állampolgárok voltak. Ok, rendben. Talán ez így is van. De! Amikor segélyért és hitelekért kell könyörögni, akkor miért nem mondják: magyarok vagyunk?

A magyar ember egyik ismérve az, hogy segélyt csak akkor igényel, ha alkoholista, vagy ha megszűnt a munkahelye, a többi indokolt esettől eltekintve (rokkantság, betegség).

A problémákat a nevükön kell nevezni, ahogy ezt Pásztor Albert is kijelentette. Beszéljünk a problémákról és tegyünk meg mindent a megoldás érdekében. Akik problémásak, azoknak fel kell kínálni piacképes megoldásokat, mert a szőnyeg alá söpréssel nem érhetünk el eredményt. A társadalom számára az egyetlen túlélési forma a munka, ez már az állatvilágban is megfigyelhető. Aki nem dolgozik, az a másik nyakán lóg. Csak kérdés, hogy ha ezeket lenyakazzák, akkor ki fogja (el)tartani őket? Ki teszi fel ezt a kérdést manapság, vagy ki és miért nem?

Ez egy populista blog? Országunk egyik fele szerint bizonyára igen, sőt minden bizonnyal nekik van ebben igazuk. Szerintük egészen biztosan.

Népszerű ez a szó, mármint a populizmus,

wiki: "A populizmus egy antielitista politikai ideológia, legfőbb nézete szerint a népet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való beleszólástól, ennélfogva a populisták elsőszámú célja a gazdasági, politikai és egyéb (köz)intézmények „visszahódítása” az „elittől” a „népnek”."

a közélet és a média szinte minden szegletében ott rejlik. Sőt! Népszerűsége felfelé ível, ki tudja hol áll meg?!

Többek között erre keresnek magyarázatot azok, akik úgy tekintenek a az showműsorokra, "sztárjainkra", mint  patyolatban a szenes zsákra. Szüleink a táncdalfesztiválokon szórakoztatták magukat, a hétfői adásszünetben meg családot alapítottak, mára minden megváltozott, lassan cikinek számít az, aki nem követi napi rendszerességgel a bulvár hírek piacát. Nem is csoda, egy hét kihagyás és máris kapkodhatjuk a fejünket az újabbnál újabb sztárok arcképeit csodálva.

Érdemes megvizsgálni mindezt, ha nem hiszünk a nézettégi adatoknak. Mindez nem is nehéz: végy egy zsebtévét és ülj ki valamelyik lakótelep parkjába. A "pesti" sötétséget a harmónikusan villogó ablakok fénye kiséri. Készülékünk segitségével egy mozdulat és be is azonosíthatjuk, hogy a többség kinek az életét követi nyomon, vagy melyik sztárbrigád tömi vacsit. Működik az agymosás.